Blog
Nem szeretem a ruháimat. Mármint, nincs nagy baj, de úgy éreztem néhány hónapja, hogy - bár egyiket, másikat én varrtam - nem szeretem őket.
Gyermekként tökéletes felnőtt életre vágytam. Valószínűleg a reklámok hatására, de azt hittem, majd ha nagy leszek, tökéletes életem lesz.
Aztán felnőttem, és lett egy átlagos életem...
Kávét akartam főzni. De ahhoz előbb el kellett mosogatni a kedvenc bögrémet, így elkezdtem mosogatni.
Neked van kedvenc textil mintád gyerekkorodból? Gondolok itt egy takaró-párna-ruhácska-bármilyen textilre, ami gyerekkorod része volt, és szeretted? Én nem sok mintára emlékszem, de amire igen, az:
NEM TETSZETT...
Akármennyire is próbáljuk, nem fog sikerülni. Lehet okosházunk, lehetnek okos megoldásaink az élet minden területén, lehet bármilyen új technikai "csoda", továbbra is a természet részei vagyunk.
Mit veszítesz, ha belevágsz?
Bizonytalan voltam, nem mertem elkezdeni, féltem, hogy elrontom, hogy nem lesz olyan szép, mint a bolti (szebb lett!), féltem, hogy... a félelmeimnek nem volt vége. Aztán egyszer csak belevágtam. Szabásminta, tapasztalat nélkül. Túléltem, és még jó is lett a végeredmény.
Az egyetem alatt túl sokat nem varrtam (közgazdász vagyok), tűt, cérnát talán kislány koromban fogtam utoljára. Aztán megszülettek a gyermekeim, és elkapott a varrás iránti vágy. Részben szükség volt rá, részben saját döntésem volt, de elkezdtem varrni. Hogy miért kezdtem el varrni?
Helló! Anikó vagyok, anyagfüggő. Mintás, egyszínű, főként pamut, de lehet akár gyapjú, len, bármi, szinte mindegy, csak természetes textil legyen. De nem mindig volt ez így.