Színkavalkád
Nem szeretem a ruháimat. Mármint, nincs nagy baj, de úgy éreztem néhány hónapja, hogy - bár egyiket, másikat én varrtam - nem szeretem őket.
Eleinte nem is értettem, mi lehet a gond, aztán egyszer csak "megvilágosodtam". Amióta gyerekeim vannak, többnyire otthon tartózkodom. A home office dress code-ja pedig enyhén szólva is, nem túl változatos. Az elmúlt években ruhavásárláshoz sem volt túl sok kedvem. Nem is tudom, mi áll jól, mi szerint válasszak, honnan kezdjem... arra rájöttem, hogy mindig ugyanazt a 3-4 színt használom, ami már végtelenül unalmas, és szerintem nem is áll jól. Ildikóval nagyon jó időszakomban találkoztam.
A sztori lényege: színtanácsadásra mentem. A 3 órás tanácsadás keretében először a színekről hallottam sok érdekességet, aztán jöttek a színes kendők és én. Ildikótól megtudtam, hogy reggel a pillanatnyi hangulatunk alapján döntünk egy-egy ruhadarab mellett, utána pedig nem foglalkozunk a kinézetünkkel. Viszont a környezetünkre nagyon is hatunk azzal, ahogyan kinézünk. Például egy fehér vagy fekete póló rajtam úgy néz ki, mintha épp beteg lennék, vagy legalábbis nap nem ért volna már jópár hónapja. Ha viszont az én színeimet veszem fel, az arcom élettel telivé, sugárzóan egészségessé válik, és még a szemem alatti karikákat is halványítja. Ráadásul sokkal magabiztosabbnak tűnök, ha a saját színeimben vagyok, mint ha egy rosszul megválasztott szín van rajtam. Ha nem látom saját szememmel, nem hiszem el, hogy ez igaz. És ezt most halálosan komolyan mondom. Csak pislogtam, mint egy nyuszi.
Na de visszatérve a tanácsadásra. Az elmélet után jöttek a kendők, és mikor már megvolt a tónus, jöttek az évszakok, a színek. Ildikó segítségével sikerült a fókuszt az arcomra, és nem a kedvenc színeimre irányítani. Határozottan visszaterelte a figyelmem a lényegre, nem engedte, hogy a jól bevált, de kevésbé előnyös színeket válasszam. Mindig résen volt, mikor csaltam volna. A vicc az, hogy valójában én mondtam ki, melyik szín mennyire illik, és nem ő erőltette rám az egyes színeket. Érdekes volt így nézni az arcomat - hol feltűntek a szemem alatt a karikák, hol eltűntek, mikor egy-egy, számomra jó szín volt rajtam.
Mielőtt folytatom, teszek egy rövid kitérőt. Két szín van, amit utáltam egész életemben, és a webshopban sem voltak elérhetőek egy ideig: a khaki és a mustár. Ahogy Ildikó mutatta sorban a színeket, sajnos rá kellett jönnöm, hogy bármennyire is tiltakozom, ez a két szín úgy néz ki rajtam, ahogy annak kinéznie kell. (mondanom sem kell, egy darab ruhám sincs, ami az én színem lenne...) Miután megállapítottuk, hogy én a lágy ősz típusba tartozom, jöhettek a rúzsok. Igen, a rúzsok! Sose tudtam, melyik az a rúzs, ami nekem illik. Na de itt kaptam egy olyan színpalettát, amihez mindig nyúlhatok. És bizony, itt is meglepő volt a végeredmény. Jó értelemben :)
Csak azt szoktam ajánlani, ami nekem is bevált. A webshopba is azok a termékek kerülnek, amik az én "szűrőmön" átmennek. Ildikó olyan szolgáltatást nyújt, amit receptre írnék fel mindenkinek (ráadásul anyagilag is jóval barátságosabb, mint a piaci átlag). Épp ezért, kitaláltunk valami nagyon jót nektek :) Ha rám/a Mintamániára hivatkozol, vagy megmutatod Ildikónak ezt a blogbejegyzést, 10%-os kedvezményt kapsz a színtanácsadás árából :) És a jó hír, hogy ez nincs időkorláthoz kötve :) Hogy ne kelljen keresgélni a blogbejegyzések közt, a színtanácsadásról minden infót megtalálsz a webshopban itt is.
Én csak biztatni tudlak, hogy ha még nem voltál sosem, most menj el színtanácsadásra. Ennyi neked is jár :)