Minden tökéletes

Tökéletes boldogság. Tökéletes párkapcsolat. Tökéletes anyaság. Mindenhonnan ez zúdul ránk. Baktériummentes tökéletes tisztaság, még a perem alatt is. Évtizedekig tartott, míg rájöttem, életem azzal nehezítem meg a legjobban, hogy nem tudok úgy örülni az életemnek, mint ahogy "kéne". Mert nem minden ment jól, nem mindenhol sikerült úgy, ahogy elterveztem, nem mindenem arányos az életben, ahogy... a tökéletesség megkívánja.

Már kisbabás anyuka voltam, mikor végre rájöttem, a tökéletest fel kell cserélnem az "elég jó"-ra. És így már egy fokkal jobb lett az érzésem a saját életemmel, életünkkel kapcsolatban. Sajnos ez a tökéletességre való igényem nem tűnt el gyökerestől. Bár becsületemre legyen mondva, a mai napig szorgalmasan gyomlálom ki magamból ezt az érzést. Mégis, van, hogy ha fáradtabb vagyok, ha front van, fáj a fejem vagy úgy fújnak a szelek, ismét elkap az ismerős, rossz érzés. Nincs tökéletes tisztaság a konyhában, a szennyes ismét tele, mindenhol el kell pakolni, a gyerekeknek beígért nyári ruhák még nincsenek készen, pedig olyan jól elterveztem a nyári ruhatárukat. Hát még a nyári szünetet, az aztán majd tényleg tökéletes lesz mindannyiunk számára! Aztán, ha jobban körülnézek a lakásban, az életemben, elillan annak még csak halovány reménye is, hogy itt egyszer valaha tökéletes rend és tisztaság lesz. És bizony, elkap a rossz érzés egy pillanatra. Elrontom. Nem csinálom jól. Bezzeg másnak biztos jobb, szebb, tökéletesebb az élete. 

Mondok valamit. Nincs olyan, hogy tökéletes. Ami nekem gyönyörű, másnak még csak említésre sem méltó. Ami nekem botrányos, másnak tökéletesen megfelel. És nincs tökéletesség a munkában sem. Igen, azt a munkát végeztem egész életemben, amit szerettem volna, de mindegyik munkahelyemen volt valami, ami nem volt tökéletes. Nincs tökéletes ruhadarab sem, amit megvarrok, mert mindegyikben van valami hiba. Mivel nem vagyok hivatásos varrónő, nem is várhatom el magamtól, hogy minden varrományom tökéletes legyen. 

Nincs tökéletes. Semmiben sincs tökéletesség. Mármint, de. Minden úgy tökéletes, ahogy van. A rumliban, a hibában, a természetben, a környezetben, mindenütt ott van a tökéletesség. Csak észre kell venni mindenkinek saját magának, hogy mi számára a tökéletes. Ne hagyjátok, hogy egy számotokra ismeretlen emberek mondják meg, milyen legyen a tökéletes nyaralás, a tökéletes család, a tökéletes akármi. Döntsétek el ti magatok, hogy számotokra mit jelent az, hogy tökéletes. Sokszor mutattátok meg egy-egy varrományotokat azzal a megjegyzéssel, hogy nem lett tökéletes. És ez így helyes. NEM KELL tökéletesnek lenni! De ha már számotokra elég jó, a ruha viselhető, a lakás otthonos, stb., akkor az teljesen jó :) Úgyhogy, én itt és most, hivatalosan is száműzöm az életemből azt a szót, hogy tökéletes. Azt javaslom, tegyétek meg ti is :)